Sallai Regina: Élet a kollégiumban

Család. Otthon. Szeretet.
Kinek ne lennének ezek alapfeltételek a boldogsághoz? Amikor az ember egyetemistává, sőt, kollégistává válik, úgy tűnhet, hogy ezek mind elvesznek számára. Ez azonban nincs így! Az idegen falak, idegen emberek, idegen szokások könnyen és hamar otthonossá, szerethetővé és befogadhatóvá válhatnak, ha az ember egyetemistája nyitott a közösségi életre - ezt az első koleszos évem alatt hamar megtanultam.
A Jozi egy második otthon. Nemcsak azért, mert megtanulsz gondoskodni magadról és van hová lehajtanod a fejed, hanem társakra, barátokra lelhetsz. Azért szeretem a Jozit, mert rengeteg program van, azt választja mindenki, amelyik a legjobban passzol a személyiségéhez és ezáltal megtalálja a helyét. Igen, a Jozi segít megtalálni önmagad és a hozzád hasonló gondolkodású embereket, így teremt családot. Négy éve vagyok az íróklub tagja. Ez alatt az idő alatt nemcsak a kreativitásom fejlődött, hanem megismertem más hallgatók világát, ezáltal jó barátságok születtek. A Jozi lehetőséget ad, hogy közösséghez tartozz, lelki, vallási és szórakozási szinten is. A négy évem alatt azt is megtanultam, hogy a közösségi élet bizony felelősséggel jár: ha én teszek a közért, az is tesz értem, ilyen egyszerű. Szeretem látni az összefogást: a közös konyhatakarítást, a túrázásokat, vagy egyszerűen egy vöröshagyma azonnali felajánlását, ha valakinek épp arra van szüksége.
A Jozi - funkcióját tekintve - nem egy négycsillagos luxusszálloda (ennek előnyével és hátrányával együtt), de az otthonoddá válhat, ami sokkal többet ér.
Nekem már az, legyen a tiéd is!
Szeretettel várunk!