Halász Viola: Élet a Iosephinumban

Lassan a második évem telik a Iosephinum kollégiumban, mégis a mai napig emlékszem az első itt töltött éjszakára, amelyet az új ágyamban forgolódtam végig azon gondolkozva, hogy hogyan leszek képes a családomtól távol, az ország másik felén megszokni egy olyan ágyat, aminek addig a létezéséről sem tudtam. Furcsa erre így visszagondolni. Az ágyra, a szobára, a szoba új illatára, a kis pókra a polc alján, akitől annyira féltem eleinte, s akivel később együtt ábrándoztam arról, hogy hogyan kaphatnánk el a zümmögő legyeket, hogy újra csönd lehessen. Furcsa, hiszen akkor még nem tudtam, mégis mind az ami e között a négy fal között van, az otthonommá vált, szinte észrevétlenül. Ám nem csak az új környezethez kellett alkalmazkodnom, néhány napon belül váratlanul betoppant egy lány az ajtón, azzal a kijelentéssel, hogy ő itt fog lakni velem, de mégis minden aggodalmam ellenére valami különös jó kedvet hozott magával, aminek köszönhetően elmúlt minden kétségem, s biztossá vált számomra, hogy az itt töltött idő egy boldog időszak lesz az életemben. Idővel mindent és mindenkit megismertünk a kollégiumban, segítettünk egymásnak, vagy éppen másoknak, amiben tudtunk, s ha úgy alakult, mások is segítettek nekünk. Alapvetően talán kissé visszahúzódó a személyiségem, azonban egy ilyen nyitott közösségbe igazán könnyű volt beilleszkedni. Úgy hiszem a legtöbb és legértékesebb, amit a kollégium nyújthat számomra, az a programokon keresztül jutott el hozzám. Minden évben egy témakör köré rendeződnek az események, melyeken előadások és csoportos beszélgetések/foglalkozások formájában segítünk egymásnak elmélyülni az adott témával kapcsolatban felmerülő lényeges információkban, tapasztalatokban, problémákban.

Mind e mellett persze ünnepségek, filmklubok és kisebb szakkörök is vannak, amelyek mindig segítenek kilépni a hétköznapi élet körforgásából. A csoportos foglalkozásokon keresztül azonban, nem csak élményekkel lehet gazdagodni, de egy-egy beszélgetés során közelebb kerülhetünk a körülöttünk lévőkhöz, mind e mellett azonban ugyanúgy önmagunkhoz is, és új gondolatok ébredhetnek bennünk, melyek alakítanak a személyiségünkön vagy a világról alkotott képünkről. Számomra ezek a beszélgetések nagyon sokat jelentenek, kifejezetten örültem, hogy azt a kevés szabadidőt, ami a teendőim mellett maradt, a mellett, hogy kikapcsol egy picit, egy intellektuális közösségben, hasznosan és mégis szórakozottan tudom eltölteni. Az itt töltött időre mindig szeretettel és boldogsággal fogok visszagondolni.

Ebben a kollégiumban nem csak egy szobát, hanem biztonságot, odafigyelést és segítő kezeket kaptam, egy olyan második otthon ez számomra, amelyre mindig emlékezni fogok.