Szvitil Gabriella: Pörgés van

„Az ember valódi személyisége sportolás közben mutatkozik meg.”
Hol kezdjem? A sport az életem része. Nem tudom mikor kezdődött, mikor lettem szenvedélybeteg, de azt tudom, hogy ebből nem lehet kigyógyulni. És már egy éve hivatalosan is terjesztem minden hétfőn a díszteremben. Túl gyors vagyok. Elnézést.
A jozis lányokat sokan irigylik. Főleg az otthonunk miatt. Nem elég, hogy közel lakunk, de miénk a legmodernebb, legjobban felszerelt álomvár is. Sokan sokat dolgozunk azért, hogy sport lehetőségekben is széles legyen a választék. Egész évben asztaliteniszezhetünk, főszezonban a kastélyparkban, télen pedig a benti rezidencián. Volt már bajnokság is, de kiderült, hogy a lányokat nem a versengés élteti, hanem a játék spontán élvezete. 
Van egy lovardánk is, ahol 15 darab, vázas, kétkerekű paripa áll. Bármikor megülhetjük a nyergeket.  Főleg a környékben tekerünk, de vannak olyan stramm lányok, akik hosszabb útra is vállalkoznak. Régen volt egy kiváltságos fél év, mialatt bármikor lejárhattunk a birtokon lévő konditerembe. Sokan áthelyeztük a székhelyünk géphelyre. Nagyon népszerű program volt, bárcsak igazgató úr, a vár ura, újra el tudná nekünk intézni, hogy szabad bejárásunk legyen!
A 2010/11-es tanévben indult először a sportkör, ami egy hastánc órát, egy bombaforma tornát és egy jozi tornát foglalt magába. Ebből is látszik, hogy a jozis lányok megdolgoznak a nőiességükért. Hastáncon megtanultuk az alap csípő és has koreográfiákat, ezen kívül kecses karmozdulatokat is elsajátítottunk. A bombaforma torna tényleg bomba formába hozott. Ez egy alakformáló erőnléti edzés volt. Nagyon fognak hiányozni ezek az órák!
Utoljára hagytam a jozi tornát, ami szintén sokak kedvence lett. Miért engem kértek fel? Ennek két fő oka van: mivel kislány korom óta sportfüggő vagyok, így mind a lelkesedésem, mind a tapasztalatom megvan a feladathoz. Mi is ez pontosan? Egy-másfél órás feszültség-levezető, egyben alakformáló kick-boksz és capoeira elemekkel dúsított aerobik minden hétfőn este.  Végre jól indul a hét!”- hangzott a dicséret.
Négyen merészkedtek el az első órára, az utolsón pedig már huszonheten küzdöttünk együtt. Igazi kollégium a miénk, minden hír szájról szájra terjed…
Bízom bennetek, hogy az idei tanévben is tolongani fogunk a sportszerekért és a jozi tornán egyaránt. A sportot nem helyette-sítheti semmi. Ahhoz, hogy kiegyensúlyozott és elégedett lányok legyünk, elengedhetetlen a mozgás. Annyi boldogsághormont szabadít fel, hogy én képtelen lennék lemondani róla. Ugye ti is? 

 

Szvitil Gabriella írása a Iosephinum jubileumi évkönyvébe